A szobrok a Kórház fele, a Bede széli Hubertus parkban láthatók.
Története: Hubert lemondott hercegségéről és remete lett, később püspökké szentelték. Hubert 658-ban született a franciaországi Toulouse környékén. Már fiatal korában Párizsba került, ahol ő is részt vehetett az udvari vadászatokon, ahol a vad űzése hamar a szenvedélyévé vált. Egy ilyen alkalommal ismerkedett meg élete szerelmével, akit nemsokára feleségül is vett. A frigyből gyermek született, de sajnos felesége a szülésbe belehalt. Hubert szíve összetört, egyetlen menedékét a vadászat jelentette. Így volt ez Nagy Péntek reggelén is, amikor valamennyi keresztény a templomban gyülekezett, de a herceg inkább magányosan vadászni indult, amit az emberek nem néztek jó szemmel. Pedig Ő ennek az alkalomnak köszönhette, hogy élete teljesen megváltozik, végre békére talál, szíve nyugalmat lel. Történt ugyanis, hogy egy tisztáshoz érve megpillantott egy csodálatos albínó szarvasbikát, melynek hatalmas agancsai között egy csillogó szent kereszt fénylett. Hubert nagyon vágyott már a zsákmányra, de keze nem tudta megfeszíteni a nyilat, futni hagyta a vadat. Ekkor egy égi hang szólt hozzá: pokolra jut, ha nem tér meg és nem él ezentúl szent életet. Útmutatást kapott, és Lambert püspökhöz fordult, akihez a hang irányította. Lemondott hercegi rangjáról és örökségéről.
Vagyonát szétosztotta, és hátralévő életét Isten szolgálatába állította, de sosem feledte vadász mivoltát, mindig is támogatta az egyszerű erdőt-mezőt járó vidéki embereket.
Szent Hubertusznak köszönhetjük az elejtett vad végtiszteletével kapcsolatos szokásokat, a kürtszólamokkal való elbúcsúztatás gyakorlatát, amelyek mind azt jelképezik, hogy a terítékre hozott vadat, mint Isten teremtményét tisztelik, és kellő tisztelettel adják vissza az Úrnak.
